Miért van olyan sokféle metszőolló? Funkciók, ergonómia, különböző növények, különböző emberek, metszési elméletek, divatok, design, költség, ár, presztízs

A sorozat írója és főszereplője Bálint János, kertészmérnök. A videókat Bálint András készíti, egy fixoptikás fényképezőgéppel. A 20 videó támogatója a Hermes Áfész, aki fantáziát lát a kertészeti ismeretek terjesztésében. Az egyes részek a Hobbikert.hu magazinban is megjelennek.

Miért van olyan sokféle metszőolló?

Már 100 éve megszületett a tökéletes metszőolló, vajon miért lett belőle mára százféle. Mert az a metszőolló csak a növények szempontjából volt tökéletes, más körülményt nem is vettek figyelembe. A penge és a nyél ugyanabból az acéldarabból készült, holott ezekhez eltérő ötvözet és különböző edzés illett volna. A támasztópenge hegye néha letört, ilyenkor ki lehetett dobni az egész ollót. Bár néhányan ehelyett köszörültek belőle egy kispengéjűt. A nyelek szimmetrikusak voltak, azaz bal kézzel is lehetett fogni, ha pontosan a rügy fölött vágni nem is sikerülhetett. Az olló súlyos volt, a nyele bőrkoptatóan recésre mintázott, hogy ne csússzon ki a kézből. Az volt hozzá az ajánlás, hogy kis, közepes és nagy kézbe is való, csak másképp kell fogni. Azaz pontosan úgy érveltek, ahogy Henry Ford ajánlotta egykor az egységesen fekete Bádogböskéjét.

Az ollókat szerintem három hajtóerő változtatta meg; a technikai-technológiai fejlődés, az ergonómia, azaz a munkaeszközök passzintása az emberhez, és a marketing. A technika úgy fejlődött, hogy a pengét el tudták választani a nyéltől, és ha már ez sikerült, akkor a nyél készülhetett könnyűfémből. Az alu nyelet lehetett az emberi kézhez igazítani, szélesíteni, csavarni, formázni, elfogadhatatlan súlytöbblet nélkül. Az apró vágópenge készülhetett a legdrágább és legedzettebb acélból. A nyelek borítására születtek új műanyagok, amelyek nem voltak tapadósak, mint korábban a jobb híján ráhúzott műanyag csövek. A marketingesek pedig rájöttek, hogy nem csak az átlagembert kell kiszolgálniuk, hanem minden fogyasztói réteget, az összes piaci szegmenst, egy kis túlzással a ’testreszabott’ termékekkel. Így lett olcsó és drága olló, bal- és jobbkezes, kicsi és nagy kézbe való, női és férfi olló, erőseknek és gyengébbeknek való, áttételes és forgónyelű stb.

Ezekhez jött még a negyedik mozgató erő, a 21. század vezéreszméje, a fenntarthatóság. Az ennek megfelelő legkorszerűbb ollókon minden elem cserélhető, ha elkopik vagy megsérül, azaz a termék örökéletű, alig van hulladék. A kezemben a bizonyíték, a saját 50 éves forgónyelűm, amely a harmadik vágópengéjével, a második rugójával stb. ma is működőképes.

Forrás: https://www.youtube.com/c/GazdaBalint